Úgy két hete jelent meg a Buhera blogon egy poszt, miszerint az iWiW-en egy egyszerű trükkel el lehet olvasni más privát üzeneteit. Az iWiW bukásának oka azonban nem ebben van, ez csak a következménye: ugyanis az üzemeltető túl lassan reagál a közösségi oldalak (szociális hálózatok) piacán történő változásokra, ha egyáltalán megteszi, és azt is sután csinálja.

Először muszáj pár alapvető dolgot tisztázni. Kezdjük a digitális forradalommal, amit Clara Shih a ’The Facebook Era’ című könyvében négy részre oszt, újítások szerint:

1) 70es évek mainframe-jei

2) 80as évek PC-je

3) 90es évek World Wide Web-je (www, avagy Internet)

4) napjaink szociális hálózatai

   Míg az első kettő a klasszikus médiához igazodott - avagy központilag egyirányúan sugárzott üzeneteket használt; addig az Internet létrejöttével széleskörű irányítás is jutott a felhasználók kezébe. A hierarchia az interneten lebomlott, a közösség most már könnyedén jutott olyan adatokhoz, amit eddig csak kiváltságosak érhettek el. Ezt laposító hatásnak is nevezhetjük. Blogolással már bárki megszólalhatott a neten, ugyanígy egy közösségi oldalon az ember ugyanolyan státuszú, mint mondjuk a főnöke. Zajhatásban is más a négy korszak közötti különbség.

A szociális hálózatok remek eszközök arra, hogy az egyén szociális tőkéjét növeljék. Egyszerű, és kötöttségek nélküli módon lehet vele fenntartani a kapcsolatot rengeteg közeli-távoli ismerőssel, amit személyesen nehézkesen lehet megtenni. Egy kialakult közönségben így könnyebb szívességeket kérni, akár állapot–frissítésekkel, akár direkt kontaktban. Ha valakivel csak egy nagyon rövid ideig találkozott az ember, akkor az illető képekkel tarkított profilját megnézve megtudhat más, számára is hasznos információt, lerövidítve azt az időt, hogy a megfelelő embert találja meg; ezt általában a megfelelő nagyszámú gyenge kapcsolatból tudja kihalászni. Alapvetően minél nagyobb szociális tőkével rendelkezik egy ember, annál sikeresebb lesz.

A Facebook nem véletlen olyan sikeres. Néhány olyan korai döntést hozott, amivel sikerült ennyire megnőnie, mint például az exkluzivitás, a folyamatos érdeklődés fenntartása, a hiteles személyazonosság és jól meghatározott hálózatok. A Facebook egyetemista közösségi oldalként indult, ezért a profil létrehozásakor megkövetelt egy ajánló személyt, egy visszaigazolt e-mail címet és hogy megadjon egy olyan egyetemet, ahova jár vagy járt. Ezzel nem csak, hogy valós személyek kerültek be a rendszerbe, csökkentve ezzel a visszaélés lehetőségét, de egyfajta exkluzivitást is adott a lapnak. A folyamatos érdeklődést alkalmazásokkal tudja fenntartani, melyeket bárki könnyedén készíthet az oldalra, például a Zynga által készített játékokkal (FarmVille, Mafia Wars…), kérdőívekkel, SuperPoke-al, melyekkel akár közvetlenül barátaikkal is vidámkodhatnak.

Nagyon fontos, hogy a Facebook a valós élet eseményeit összekapcsolja a netes gyors kommunikációval, erre szolgál News Feed (iWiW-en hírözön), az állapotkijelzés, a fényképek és csoportok. A felhasználók szabadon állítgathatják azt is, hogy mit láthatnak ismerőseik, barátaik, üzletfeleik. És mindehhez egy nagyon egyszerű kezelői felületet ad.

Ez a talán kicsit hosszú bevezető arra kellett, hogy rámutasson, mi nincsen meg az iWiW-ben. Az iWiW-hez még mindig kell valamilyen meghívó, de meghívót nagyon könnyedén lehet szerezni, ezért semmi exkluzivitás nincsen benne. Ez azt is jelenti, hogy könnyen létrehozhatók fiktív személyek, én például egy ponton egy híres diktátor iWiW adatlapját hoztam létre. Ez elősegíti a spamek könnyű terjedését is. A kezelői felület egy kisebb mátrix. Mint láthattuk, a titoktartás, a privátszféra védelme szintén nem az oldal erőssége. A viszonylag csöndes Facebook-hoz képest pedig végtelenül erőszakos is, például új ismerős megjelölésénél mindenképpen kapcsolati láncot akar létrehozni – ezt egy sima kereséssel el lehetett volna intézni. De talán a legnagyobb hibája a mérhetetlen lassúsága: minden nemzetközi általános változást minimum fél év várakozási idő után tud csak kidobni saját oldalára. Lényegében az iWiW minden tekintetben a sima netes kezelőfelületben (Clara Shih harmadik korszakában) maradt meg, az új korszakra (amit a hasonló társoldalak képeznek) csak nagyon félénken kacsintgat.

Az iWiW két mentsvára, hogy az emberek szeretnek egy kialakult közösségben maradni, és hogy Magyarországon a nyelvtudás igen alacsony. De ha az oldal nem tudja rendesen kielégíteni az igényeket, akkor előbb-utóbb óvatlanul is más oldalakra állnak a felhasználók, ahogy Magyarországon ez már elkezdődött. A Magyar Telekom az iWiW megvásárlásával egy olyan talajra lépett, amit nem tud kezelni. Nem siratom meg, ha csődbe megy.