Hogy mi is ez az egész?

Be kell vallani ez a filmszemle több dologban is különbözik más filmszemléktől. Tavaly egyáltalán nem volt előzsűri, idő limit és korhatár. Az idei fesztiválra teljes egészében csak a korhatár nélküliség maradt meg, ennek okai Iványi Zsófia cikkében olvashatóak. Röviden csak annyit, hogy tavaly gyakran megesett, hogy egy-két alkotás túl hosszúra sikeredett.

Szóval e probléma orvoslására hozták idén azt a szabályt, hogy a 20 percnél hosszabb filmek előzsűrizésen esnek át.

Azonban nem hiszem, hogy azt kéne mondanunk, hogy ezzel a rendelkezéssel a rendezvény szervezői gátat szabnának a „szárnyukat bontogató fiatalok alkotó kreativitásának”.

Itt meg szeretném jegyezni, hogy nem csak általános iskolások által, amatőr technikával készített filmek láthatóak a Szemlén! Mint azt Csernák Ákos blog beszámolóiban olvashatjuk, voltak profi technikával, igényesen elkészített filmek is! Szóval nem általánosíthatunk, hogy a fiatal, kezdő filmesek által készített filmek mind rosszak!

 

És hogy miért is írok erről az egészről?

Nem, nem csak azért mert rajongója vagyok „a nézhetetlen, kereskedelmi tévék sémáit követő, a lézerkardos hadviselés, vagy épp a keleti harcművészet világába sajátos színvonalon kalauzoló filmek”-nek, hanem én is szeretnék nevezni egy filmet a következő Diákfilmszemlére fiatal filmes kategóriában pár barátommal. A célom nem feltétlenül a győzelem. Hanem, hogy a filmemet lássa egy szakmai zsűri, és elmondja róla a véleményét. Ugyanis itt minden este, a zsűri szóban elmondja észrevételeit az alkotóknak és hasznos (nem csak szakmai) tanácsokkal látja el őket.

 

Íme akik a szakmai zsűrit jelentették tavaly: Medgyesi Gabriella televíziós filmszerkesztőség-vezető, Nyakó Júlia színész, Matkócsik András operatőr, Para-Kovács Imre médiaszemélyiség és Szita Miklós producer.